Tiszabábolna

A mai Magyarország területén három Bábolna ismert (Bihar, Borsod, Komárom vm.). Mindhárom a Koppány (Katapán) nemzetségbeli Bábolnai család birtoka volt, így az adatok szétválasztása nehéz. Tiszabábolna (korában Mezőbábolna) első írásos említése 1215-ből való, ekkor Babona néven, 1259-ben Babana, 1261-ben Babuna, 1280 körül Mezeu Babuna alakokban is írják.

A település történetének kezdeti szakasza az idők homályába vész. Bábolna esetében is elmondhatjuk, hogy létrejöttének időpontját nem ismerjük.
A honfoglalás után a Tisza mentén a nemzetségfők szállták meg. Így a nemzetségi birtokok, szabad falvak alakulnak ki. I. István király létrehozta a vármegyei szervezetet és e tájat a megye egyetlen vára Borsod köré szervezte.  A másik fontos intézmény, amit létrehozott, az egri püspökség.  Bábolna község életében az egri püspökség az 1500-as évektől, mint falu részbirtokos kegyurasága, meghatározó szerepet töltött be.

Bábolna története elválaszthatatlan a Montaj történetétől. A középkorban mindkettő templomos hely, egyenlő nagyságú önálló települések. Ugyanakkor elválaszthatatlan ikrek, a középkori oklevelekben mindig együtt szerepelnek, földesuraik is azonosak. Az 1396-os határjárást például úgy végzik, mintha közigazgatásilag egy egységet alkotnának. A halastavakat, az erdőket, a Szilszigeten lévő szántókat és kaszálókat mind a bábolnai, mind a montaji lakosok használják. Amikor pedig 1466-ban a birtokosok osztozkodnak, telekről telekre haladva mindkét települést arányosan osztják föl egymás között. A két falu évszázadokon át tartó együttléte olybá tűnik, mintha kétközpontú egybefüggő birtoktest lenne, vagy pedig egymást kiegészítő frátria. Minthogy a frátria két nemzetséget magában foglaló nemzetséget jelent, Bábolna és Montaj állandó együttléte talán a honfoglalás kori hagyomány továbbélésének is felfogható.
Montaj falu a török idő alatt elpusztult. Határa részben Szentistvánhoz, részben Bábolnához csatolódott. Bábolnának és Szentistvánnak is ez a határa vált II. számú részbirtokává. Bábolnának itt helyezkedtek el a második és harmadik nyomásban lévő úrbéres földjei. Mindez azzal magyarázható, hogy Montaj volt lakói a Tisza mocsaraitól védettebb Bábolnára költöztek, ám a montaji földekre továbbra is igényt tartottak.

A török idő alatt, különösen a mezőkeresztesi csatavesztés után (1596), Borsod vármegye negyedik járásában, ahová Bábolna is tartozott, 31 település pusztult el. Bábolna azonban nem tartozhatott az elpusztult falvak közé, mert a török, nem sokkal a keresztesi csata után adót vetett ki rájuk. Sőt, népessége is gyarapodhatott, mert az egri káptalan dékánjának is tartoztak egy napon kaszálni, a szénát Montajra behordani, a fogott halból a harmadot leadni. Cseh János dékánsága alatt (1631) pedig elrendeltetett, hogy Szent György napján egyenként fizessenek 50 dénárt, egy csirkét, egy kenyeret, Szent Mihály napján ugyanannyit, a zsellérek 25 dénárt és 12 tojást. Karácsonykor egyenként egy-egy ludat, bárányból, méhből, kenderből pedig mikor lehet dézsmát vagy tizedet tartoztak fizetni. Kövesd, Szentistván Keresztes és Bábolna pusztulását egyesek 1697 nyarára teszik, mint a török elleni felszabadító háborúk utolsó eseményét. Kétséges, hogy ekkor Bábolna elpusztult volna. Bábolna lakói is, mint más Tisza menti település (például: Ároktő, Csege), a háborús cselekménye elől, a morotváktól védett szigetekre húzódott. Ilyen védett hely volt az Intula-sziget is.

Fényes Elek 1851-ben, a török időkre visszavetített eredet-monda töredékét közli: „A helység eredetét halásztanyából vette. Ugyanis 1646 táján a Kappanér parton, hol jelenleg is a helység áll, hat nádból készült halászkunyhók állottak, melyekben télen a halászok tanyáztak. Idővel a nád-kunyhókat vályog-házikók váltották fel. Később a lakosság annyira szaporodott, hogy 1723-ban itt egy kis falucska alakult.” Fényes Elek valószínűleg szájhagyomány alapján jegyezhette le a fentieket. Ezek az állítások azonban írott forrásokkal nem igazolhatóak. Sőt, 1770-ben, az urbárium készítésekor a falu elöljárói azt vallják, hogy e falu 1708 előtt is lakott, az egri káptalan és gróf Galántai Eszterházy osztatlanul birtokolták és a lakosok csak tizedet adtak. Ellentmond az eredetmondának, hogy 1715-ben az összeírásban 13, 1720-ban pedig 12 telkes jobbágyot írtak össze, a zselléreket nem említve. Tehát a falu 20-25 családdal ekkor már létezett.

A XVIII. század közepén a káptalan újjászervezte bábolnai birtokát. Ez lehetett az a fordulópont, amikor a falu településszerkezetében is változás ment végbe. A XVIII. század elejétől lényegében két birtokos ura van a falunak. Az egyik az egri káptalan a falu nagyobb felének tulajdonosa, a másik kincstári birtok, változó urasággal. A kincstári birtokon nincs úrbéres viszonyban álló lakos, csak alkalmazottak vannak a Szil-pusztán lévő majorban és a mai postaépület helyén lévő cselédházakban. Ez a helyzet áll fenn 1770-ben is, amikor az elöljáróság azt vallja, hogy „a Tttes Káptalannak ezen Helységnek lakosokkal megült telkek jutván, egy sints üres vagy puszta, hanem Mgos Gróf ő Nga részén valóban ő Nga kerülője és egyéb emberei laknak.” A Káptalan tehát tetszése szerint adhatott a felvidékről betelepülőknek kimért telkeket. Bábolnát tehát az újratelepített falvak kategóriájába lehet sorolni.