Tiszaigar

Tiszaigar Árpád-kori település, mely egykor a Tomaj nemzetség Abádi ágának ősi birtoka volt. A település nevét 1325-ben Csanád egri püspök által kiállított bizonyságlevél említette először, melyben a Tomaj nemzetség Abádi ágából származó Abádi Sebestyén fia Lóránt az apja testvérétől Úztól származó Péter özvegyét és leányát 50 márkával kielégítve, bizonyságot tett affelől, hogy a nemzetség női családtagjai és örököseik ezután Abád, Szentimre, Tinódtő és Igar nevű birtokokra semmiféle jogot nem igényelnek. Igar egykor Szabolcs vármegyéhez tartozott, a 15. században azonban Heves vármegyéhez csatolták, de Mátyás király 1455-ben a falut visszahelyezte Szabolcs vármegyébe. A település ekkor a Bajoni család bírtoka volt.

1472-ben Szőlősi György és László birtoka volt, akik kérelmére Báthory István országbíró Tiszaigar és az egri püspökség tulajdonában levő Tiszaörs között határjárást rendel el. A 16. század elején a falu háromnegyed részét a Széky család birtokolta. Dobó István 1548 évi leírása, valamint az 1552 évi adóösszeírás szerint a falu már Heves vármegye községei között szerepelt és azon helységek közé tartozott, amelyeket a török hódoltság következtében csatoltak Heves vármegyéhez.

1589-ben a falu birtokosa, Széky Pál is részt vett Eger vára védelmében, 1591-ben pedig már Külsőszolnok vármegye alispánja volt. Végrendeletében a következő birtokait nevezte meg: Bátor, Keresztúr, Tiszaszőlős, Igar, Ders, Ludas, Tarnaméra, Nyék, Szilestye, Lőkösháza. Ferenc nevű fia azonban 1616-ban Kállay Vincének zálogosította el Igart, Tiszaszőlőst és Derzset, majd 1640-ben újból zálogba adta e birtokokat Balku Pálnak. Széky Ferencz Péter nevű fia, azonban, aki szendrői várkapitány volt, Igart a többi elzálogosított javakkal együtt visszavátotta.

1693-ban a Igar a Darvas család birtoka volt.

1734-ben III. Károly király a falut a Széky családnak ítélte vissza és a Széky család jogán a Pappszász családnak Igart, melyet a család fegyverjog cízmén veszített el.

1743-ban az időközben elnéptelenedett helységet újból telepítették. Széky György után a falut (1734) gyermekei: Zsigmond, Ferenc, Pál, Zsuzsanna és Borbála örökölték. A 20. század elején Heves vármegye Tiszafüredi járásához tartozott. 1910-ben 1481 lakosából 1478 magyar volt, ebből 414 római katolikus, 1003 református, 61 izraelita volt. 2001-ben a település lakosságának 95%-a magyar, 5%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.

(forrás: hu.wikipedia.org)