Tiszaszőlős

A falu területén talált régészeti leletek alapján megállapították, hogy már az őskorban is éltek itt emberek. Ezt a tényt támasztja alá a híres rézkori lelet, melyet 1839-ben a Nagyaszó melletti partoldal leomlásakor, valamint az azt követő árvíz idején került felszínre. Ez a „Tiszaszőlősi kincs” néven vált ismertté. Ebből a leletből egy aranyvért Bécsben található, mely minden bizonnyal egy rézkori fejedelemé volt. Az első írásos említés a középkorra, az 1330-as évekre esik. 1337-ben Zeuleus volt a település neve. Önálló plébániája után pápai adót szedtek. A török hódoltság, a háborúk idején Tiszaszőlős lakói elmenekültek, vagy megfogyatkoztak, de mindig visszatértek és újjáépítették falujukat.
A „Tisza” előtag a XVII. Században jelenik meg a község nevében. Később állandósul a „Szöllős”, melyet a tiszai földhátakon található vadszőlőről kaphatta. 1900-ban 2455 lakosa volt a településnek, házainak száma 480 volt, így nagyközségi rangot kapott. 1902. október 7-én, egy tűzvész során csaknem az egész falu leégett. 101 ház a tűz martaléka lett, sok családnak minden ingósága odaveszett.