Református Templom

Tiszafüred neve első alkalommal 1273-ban fordul elő az oklevelekben, a templom létezéséről azonban nincsenek pontos adataink. Annyi azonban bizonyos, hogy a mai református templom déli falának egyik részlete románkori (Nyugat-Európában a normann stílus) stílusban épült, tehát feltehetően a XIII. században, azaz talán már a tatárjárást (1241) megelőzően.

A templomnak ez a falrészlete kívülről fehérre van meszelve, s a két tölcsérbélletes ablak jelzi az 1200-as években épült templom egykori méreteit.

A templom igen régi, tehát középkori eredetére utal az épület kelet-nyugati tájolása is (későbbi építkezéseknél inkább az utcák-terek elhelyezkedését vették figyelembe, nem pedig az égtájakat.)

1571-ben egy török adóösszeírás viszont egyértelműen jelzi a templom létét, hisz a dokumentum szerint Tiszafüreden 46 ház és 1 templom található. Ez az időszak azonban a város életében a nagy pusztítások időszaka. 1552-től ugyanis Tiszafüred csaknem 140 esztendeig török fennhatóság alá kerül: ebben az időszakban lesz reformátusvallású a település lakossága. 1552 és 1708 között azonban Tiszafüred több alkalommal is teljesen elnéptelenedik. Véglegesen 1708 táján kezdett újranépesedni Tiszafüred. 1718-ban már a középkori eredetű templom szentélyének bővítéséről adnak hírt a források. 1721-ben már nyolcmázsás harangja volt a templomnak. Ebben az időszakban csak reformátusvallású lakói voltak Tiszafürednek, ám a templombővítést a vármegye és az egri római katolikus püspök tiltakozása miatt abba kellett hagyni, sőt 1730-ban az eredeti állapotokat kellett helyreállítani.

1738-ban azonban újra lehetővé válik a reformátusvallásúak számára a templombővítés. Vélhetően ekkor épül fel a torony két legalsó szintje, hisz a félköríves záródású bejárat fölötti homlokzat első két szintjének ablakai és oldal lévő vakablakai teljesen azonos stílusjegyeket viselnek. Később, talán 1770-71- táján készült a torony harmadik szintje, a harangház melynek mindegyik oldalán félköríves záródású ablak található. Ezt a szintet barokk jellegű órapárkány (benne órával) zárja.

A negyedik szint későbbi felemelés következménye: fölötte a körüljáró helyezkedik el. Az ötödik szint kb. egy méterrel ugrik vissza a negyedik szinttől. Itt is elhelyeztek egy órapárkányt, mely fölött alacsony kupola látható. (A klasszicista stílusjegyek alapján ez a két szint az 1833-as templombővítés illetve az 1845-ös renoválás idejében keletkezhetett.)

A kelet-nyugati tájolású hajó déli oldalának közepén és a keleti végén egy-egy bejárati előcsarnokot találunk; a déli előcsarnokból vezet fel a lépcső a szószékre. A dongaboltozatú 12×35 méteres belső térben két karzat van: a karzatok mennyezete kazettaszerű, festett reneszánsz hatású deszkamennyezet. A torony felőli karzaton helyezték el az orgonát, melyet 1869-bern adományozott az egyházközségnek nemes Bilkei Lipcsey Imréné Kövi-Ján Ludovika. Az 1869-70-es nagy templom átalakításkor készült a teljes bútorzat: paliszander fából a dúsan aranyozott szószék és korona, illetve a templom padjai. A templomban 800 ülőhely van.

Három harangja van a templomnak. Az 1595 és a 950 kg-os harang 1925-ben, a legkisebb, 842 kg-os pedig 1968-ban készült. A templom a 2002-es évben végzett felújításokat követően nyerte el mai állapotát.

(Dr. Vadász István)